Szervusztok feleim! 

A múltkori bejegyzés alkalmával megemlítettem egy olyan kérdést, amit azok szeretnek kérdezni Istennel kapcsolatban, akiket nem érdekel a válasz, csak kötekedni akarnak és megígértem, hogy el fogom mondani, hogy mit vágott rá csuklóból egy kedves hívő tesó: Edina. 

A kérdés így szólt: „Isten tud-e olyan nehéz követ teremteni, hogy Ő sem bírja felemelni?” 

Nos, a válasz igen és úgy hívják, hogy szabad akarat. Csak gondoljuk végig, hogy kiszúrt magával, amikor ezt nekünk adta. Neki egyetlen célja van az életben, hogy megtaláljuk Őt és elfogadjuk a szeretetét, majd viszont tudjuk szeretni. Erre pedig úgy kell rávezetnie minket, hogy nem befolyásolja a szabad akaratunkat, nem szól bele a döntéseinkbe, nem avatkozik bele közvetlenül az életünkben. Szép kis feladatot talált ki magának, még jó, hogy nekünk nem ad ilyeneket :) 

Akkor most azért nézzük meg, hogy mi a szabad akarat és miért ilyen ámulatos, tényleg érdemes eljátszani a gondolattal unalmas perceidben ahelyett, hogy bekapcsolod a TV-t és megnézel valami agymosó show-t intelligens mosóporral (ja, basszus más egy mosópor is okosabb az embernél néha). 

Szabad akarat definíciója (liberum arbitrium):
Egy személynek megvan rá a lehetősége, hogy egy adott helyzetben szabadon választhat két vagy több különböző alternatíva közül. 

Isten még az idők kezdetén úgy döntött, hogy ad nekünk egy ilyen képességet, hogy mi döntsünk lehetőségek közül. Ennek a csodás ajándéknak meg egy asszonynak köszönhetően nem vagyunk ma a Paradicsomban :) Persze ez csak vicc, a pontos sztorit esetleg majd később… 

(Nagyon rossz vicc, de muszáj elmondanom és előre elnézést kérek, remélem senki sem fog ezen megsértődni:
Helyszín a Paradicsom, srácok lebuktak, hogy elég rossz fát tettek a tűzre és ettek a jónak és rossznak tudásának a fájáról és Éva meg az Úr között folyik a beszélgetés.Úr: Gyermekem vétkeztél, ezért most a véreddel kell fizetned!!!
Éva: Rendben Isten, de nem lehetne havi törlesztésben?) 

Szóval ott tartottunk, hogy Isten adta ezt az ajándékot, amiben igaza volt, ez így fair, ha nem lenne, akkor robotok lennénk, akik gondolkodás nélkül végrehajtják a parancsokat és nem emberek. Ezáltal megvan a hatalmunk dönteni élethelyzetekben, amibe még Isten se szólhat bele. 

A fő témánk ugye az, hogy Isten valóban egy kicsinyes, szadista őrült-e, mert ennyi szenvedés van a világban és a válasz nagyon egyszerű. Nem, nem az! De nem tud mit tenni, mert az ember szabad akaratából dönt, hogy most odamegy-e a másik emberi lényhez és azt mondja neki, hogy ide a pénzed köcsög és utána szájbalövi egy 9mm-essel. Mit kéne tennie ilyenkor az Úrnak? Leugrani és mocskosul felképelni a gyereket? Vagy arrébb pöckölni a golyót? 

Sajnos ilyenkor egyetlen dolgot tud tenni, hogy sír a bűnösért és úgy alakítja az egész életétét, a körülményeit - akár 90 évet -, hogy ez a bűnös megtérjen hozzá és megvallja bűneit, elfogadja, hogy Krisztus már kifizette érte a váltságot és ezáltal örök élete legyen az örökkévalóságban (erre érdemes odafigyelni, mert ez elég hosszúnak hangzik). 

Na, rágcsáljuk még ezt a nehéz követ, csak bele ne törjön a fogunk.  Szóval a szabad akarat nem jelenti azt, hogy bármit megtehetünk, amihez kedvünk van: például senki sem dönthet úgy, hogy felugrik a Holdra majd vissza. Ez csupán választási lehetőség különböző opciók közül, amit az élettapasztalatunknak, társadalmi helyzetünk, szocializáltságunknak és józan ítélőképességünk függvényében hozunk meg. 

Ezáltal Isten célja, miszerint Őt kéne megtalálnunk elég nehézkes lesz, mert nem állhat eléd és megkérdezi: „Hello, mi újság, hogy vagy? Te mondd, hiszel bennem?” Így nem sok választási lehetőségünk lenne. Persze tudom, hogy lenne olyan, aki akkora ateista, hogy még ilyenkor is a tavaly megivott kisüsti utóhatásaira gondolna, de az már más kérdés. 

Szóval csak gondoljuk végig, hogy mit csinálnák, ha ránk hárulna egy ilyen feladat, hogy adjuk tudtára valakinek, hogy vagyunk anélkül, hogy csípőre vágott kézzel odaterpeszkedünk, hogy szia! Én megpróbálnék mondjuk írni egy levelet, amiben bemutatkozom (Biblia), vagy üzennék valakivel magamról (próféták, pásztorok) esetleg, úgy alakítanám az életének a körülményeit más emberek életének körülményeinek alakítása által (remélem velem vagy még), hogy rájöjjön, hogy én létezem. 

Hoppá ez egész jól megy, lehet hogy jelentkezem Istennek egy másik világba :) szóval én ilyesmire gondolok a csökött emberi képességeimmel (mármint hozzá képes az) és szerintem ez működne. Akkor gondoljuk csak végig, hogy egy mindenható Isten vajon mennyire bonyolult komplex rendszert tudott kitalálni emberek életére azalatt az idő alatt, amíg nem is volt még idő és sehol sem voltak még az emberek. Szóval ez elég jó kis rendszer, nekem legalábbis tetszik, annak ellenére, hogy nem látom át. 

Persze megint jöhet a kérdés, hogy mi van azokkal, akik olyan körülmények között élnek, hogy éheznek, vagy HIV fertőzötten születik minden 5. gyerek, mi van, amikor egy család kap ”ajándékba” egy szellemi és testi fogyatékos gyermeket. Nézd, erre nem tudok válaszolni, csak utalni egy korább megjegyzésemre, hogy nem vagyok képes felfogni azt a tökéletes rendszert, amit Isten teremtett, de tudom, hogy szeretetből csinálja (mert Ő maga a szeretet) és tudom, hogy ez így jó, ahogy van. 

Lehet, hogy egy ember azért fog megtérni, mert nem tudja másképp feldolgozni, hogy sérült gyereke született és olyan erős hite lesz, hogy amíg él, több ezer ember fog megtérni és a mennyországba jutni ezáltal. Nem tudhatod előre. Senki sem tudhatja, csak a rendszer alkotója. 

És végül, amin még érdemes járatni az agyad az az a kombináció, hogy szabad akarat és eleve elrendeltség tana. Na ez nekem mindig leveri a tűt a lemezjátszóról. Egész sokáig tudok rajta elmélkedni, de jó összetett téma. Minden egyes embernek eleve el van rendelve már a születése előtt, hogy mi lesz vele, hiszen Isten teremtette és Ő tud mindent, vagyis tudja a jövőt is. Viszont ott van a szabad akarat, amivel én rendelkezem én döntök az életem fölött és ennek ellenére tudja Isten a végkimenetelt. 

Pfffffff, na ez nagyon jó kis filozófiai alap és nagyon szívesen olvasnék egy-két kommentet. Tudom nagyon jól, hogy mikkel fognak jönni a kétkedőktől, mert én is végigmentem ezeken a stádiumokon az elmúlt nagyon sok évben. Ami engem rohadtul Idegesített és ezért tartottam egy kicsinyes, szadista őrültnek Istent, hogy akkor valakit direkt arra teremt meg, hogy elkárhozzon? Valakit direkt azért hoz erre világra, hogy végig szenvedjen 70 évet a Földön, majd az örökkévalósságig (hűde hosszú lesz az) a pokolban kelljen szenvednie és olyan kínokat kiállnia, amit ember nem tud elviselni, de mégis el kell mert a halottnál halottabb már nem lehet? (23 perc a pokolban elég sokkoló, de érdemes megnézni) 

Amire jutottam ezzel kapcsolatban az elmúlt időkben, hogy ez így ebben a formában nem igaz. Isten embereket teremt,akik mind különbözőek vagyunk és mindannyian saját magunk döntünk, hogy akarunk-e Krisztusban hinni, vagy sem. Azt megígérte, hogy minden egyes embernek az élete során tudtára fogja adni valamilyen módon, hogy létezik és fel fogja tenni egyértelműen a kérdés - amire az ember a saját szabad akarata által fog válaszolni -, hogy hiszel-e benne és, hogy elfogadod-e Jézust a megváltódnak. 

Ezt tudom ehhez hozzátenni és én ebben hiszek, mert tudom, hogy Ő igazságos és úgy szeret engem, hogy az egy szülött fiát adta értem, amikor még bűnös voltam és ő megfizette a bűnömért a zsoldot és megváltott, amit én elfogadtam és ezáltal, csak is ezáltal a döntés által a mennyországba fogok kerülni. Ez ámulatos és nagyon sajnálom, hogy nem ismerjük egymást régebb óta, mert akkor elhinnéd, hogy mennyire nevetségesen hangzik az én számból ez. 

Ha nem vagy hívő, akkor csak arra kérlek, hogy gondolkodj el ezen az egészen és szedd elő a szívedből ezeket a gondolatokat néha és elmélkedj rajtuk alázattal, ami nem azt jelenti, hogy hódolj be, nem akar Isten robotokat, hanem csak annyit, hogy ismerd el, hogy lehet, hogy tévedsz, ez az alázat. Aztán, ha egyszer, amikor nem tudsz már több menekülő útvonalat (itt van egy értelmes hanganyag, ami sok kérdésedre választ ad, személyesen Neked), mert érzed, hogy ez talán igaz, akkor hozz egy őszinte döntést a szívedben és mondd el Jézusnak, hogy elfogadod, hogy Őneki volt hatalma kifizetni a bűneidet, mert vannak és ezt Te elfogadod. 

Ennyi az egész, ha ezt a döntést egyszer az életed során meghozod és  akár csak három másodpercig így gondolod a szíved legmélyén, akkor az azt jelenti, hogy megváltott és örök életed lesz, amíg világ a világ és együtt leszünk szeretetben a mennyországban, ami biztos jó hely, már a nevéből is annak tűnik :) 

További szép napot!