Jóreggelt feleim!

Ma úgy döntöttem, hogy kicsit arcátlanabb üzenetet osztanék meg veletek, mert most ilyen hangulatom van :) ez nem azt jelenti, hogy bárkit is bántani akarok, vagy hogy bal lábbal keltem. Neeeem, nagyon is nem. Igenis jól ébredtem és senkit sem akarok megsérteni, csak van a hitnek egy-két olyan pontja, amit sokan figyelmen kívül hagynak és így szúrják ez a hétköznapjaikat. Tehát, akkor a fekete leves:

 
Sokáig gondoltam, hogy a hit az első lépés ebben az egész keresztény cuccban és egy bizonyos szempontból igen. Abban az értelemben, hogy a legelején egyszer egy pillanatra hinni kell Jézusban, de ez inkább egy döntés, mint hit. Persze, persze valójában hit, de mivel ilyen rövid időre is elég ezért inkább döntésnek hívnám, mint például, hogy itt most jobbra vagy balra kanyarodjak. 

Itt a római levélben elég egyértelműen leírja Pál, hogy a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által, ami számomra egy úgymond többlépcsős hitet jelent. Meghallom az evangéliumot és hozok egy döntést, de az igazán nagy, valós hit akkor alakul ki bennem, amikor be vagyok töltekezve a Szent Szellemmel és hagyom, hogy építsen belülről és hagyom, hogy Ő általa értsem meg az igét. 

Nem ismerhetem meg addig az Urat, amíg nem tanulok róla. Elfogadhatom, hogy Ő szeret, meg rendes, meg jó fej, meg türelmes, meg még sok mindent, mert tudom, hogy igaznak kell ezeknek lenniük, hiszen Istenről van szó, tehát neki valami ilyesmi tulajdonságúnak kell lennie, de ez nem az a hit, mint amikor napról napra van vele egy személyes kapcsolatom és úgy tudom ismerni, mint a saját apám. 

Csak gondoljuk végig, hogy milyen kicsin múlik az életünk minősége. Ott van bennünk a Szent Szellem, ami nem egy izé, amit nem tudsz hova rakni és csak úgy ott ül és malmozik, hanem, AKI benned van az Isten maga. Benned van Isten, az a mindenható Isten, aki egyetlen hatalmas szavával teremette a világmindenséget, aki úgy néz rád, mint fiára és apunak szólíthatod Őt! 

Szóval két választásod van: nem fogadod el és éled tovább az életed, mint amikor még nem voltál megmentve és próbálod megoldani magad a problémáidat, uralni a körülményeidet, megoldani a napi pénzügyeidet és sprintelsz a mókuskerékben. Akár még templomba is járhatsz és élhetsz egy nagyon ”szép” vallásos életet, amikor hatalmas áhítattal járkálsz fel alá és esetleg még az utcán is így sétálsz, hogy mások bizton lássák rólad, hogy mennyire szellemi vagy, de amint hazaérsz és egyedül vagy a problémáiddal ez a vallásosság annyit ér, mint halottnak a beöntés, ha nem társul hozzá valós hit.

A másik megoldás, hogy engedem kialakulni ezt a személyes kapcsolatot. Bekapcsolom a mennyei skypeot, aki a Szent Szellem és általa hozzáfordulok az Úrhoz és csak engedem, hogy munkálkodjon bennem. Egy bizonyos értelemben teljesen mindegy, hogy mit mutatsz kívül (mielőtt felhárodva bezárod, nemsokár jön a magyarázat), csak legyen meg ez a személyes kapcsolatod belül. Legyen egy abszolút pont az életedben, amihez mindent hozzá tudsz mérni, ami örök, ami egységes, ami valós és átható, ami mindenre megoldás. 

Most bátor leszek és azt mondom, hogy egy rabló, gyilkos lehet szellemibb ember, mint egy vasárnapi templomista (tudom, hogy nincs ilyen szó, de most ez illik ide) vallásos társa. Ha nincs meg ez a személyes kapcsolat Istennel, akkor azon kívül, hogy megmenekültél az örök kárhozattól nem sok örömöd lesz az élet gyümölcseiben. Megjegyzem, hogy egy ilyen személyes kapcsolaton keresztül Isten még Hitler és Mussolini fogadott gyerekéből is egy csodás, hiperszellemi embert tudna faragni, csak ennek a kapcsolatnak a milyensége a lényeg.

Zsid 11:6 „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” Tehát a hit nem az, hogy felveszek egy csomó vallásos szokást, megcsinálom, amit a törvény mond (az az Ószövettsége volt, ennek 2000!!) és jó farizeus leszek, hanem, hogy a Szent Szellem által nyertem egy kapcsolatot az Urhoz és ezt használom. Van egy vörös telefonunk, amin egyetlen számot lehet hívni és mindig van valaki a vonal másik végén és mindig meghallgatja, amit mondunk és szól hozzánk, akkor ne akarjunk már postagalambot használni, vagy még rosszabb kimenni a világba és keresni, hogy vajon hol ez a telefon. Ott van benned, csak vedd föl!!!

Hogy miért is mondtam, hogy egy bizonyos értelemben mindegy, hogy mit mutatsz kívülről? Mert nem egyik napról a másikra igazulunk meg. A Pálfordulásnak is az lett a vége, hogy évekig egyedül (inkább csak emberek nélkül) volt és alázattal tanult Istentől a Szellem által. Tehát Isten nem akarja, hogy rossz legyél, hogy bűnöket kövess el, hanem formál téged, ha engeded, csak engedd!  Ezért mondtam, hogy mindegy mi van kívül egy darabig, aztán már úgyse leszel képes másképp járni és mást mutatni csak azt, ami benned van, ami Isten munkája, ami csodás és dicsőséges.

Remélem ez eléggé arcul csapott és elment az életkedved :) najó, persze ez csak vicc, de nagyon nem szeretem a kamuhitet, amikor klisékkel dobálóznak keresztények és nyomatják ezt a rohadt munkaprogramot, amit ők kitaláltak és sanyargatják önmagukat és próbálnak világi kapcsolatot teremteni egy szellemi lénnyel.

A végére, hogy megnyugodjon a lelked itt van egy-két idézet, amik nagyon sokat adtak nekem az elmúlt pár napban (Csia Lajos újszövetségi fordítása): 

Zsidó 10:39 „Mi azonban nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy megtarthassuk a lelkünket.” 

Zsidó 11:40 - 12:3 „Az Isten felőlünk valami hatalmasabbat szemelt ki, hogy azok nálunk nélkül bevégzettségre ne jussanak. Ha pedig így van, mivel a tanúknak fellege vesz bennünket körül, vessünk félre minden terhet és a behálózó vétket, és fussuk meg mi is kitartással az előttünk levő küzdőteret, miközben odatekintünk a hitnek elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra. Aki állhatatosan, a szégyent megvetve az elébe helyezett öröm helyébe keresztet tűrt, majd az Isten trónjának jobbján leült. Vegyétek fontolóra, hogy ő, aki vétkezőkkel akkora ellentmondásba került, kitartó maradt, hogy a ti lelketek se ernyedjen el, és a küzdelembe bele ne fáradjon.” 

Zsidó 12:6-8Mert az Úr megneveli, akit szeret s megostoroz mindenkit, akit fiának fogad. Ha a fenyítésben állhatatosak maradtok, az Isten mint fiakkal bánik veletek, mert melyik fiú az, akit Atyja meg nem fenyít? Ha nevelés nélkül maradtok, melyben mindenkinek része van, akkor fattyak vagytok, nem fiak.

További szép napot ;)