Sziasztok Feleim,
Gyakorlatilag tényleg lövésem sincs mit keresek én itt, mintha nem is én irányítanám az életem (hehe, na erre majd még visszatérünk). Annyi sokkal hasznosabb dolgot tudnék ma csinálni, tényleg lenne mit és én mégis itt ülök a konyhában és ahelyett, hogy dolgoznék szeretnék megosztani egy-két gondolatot veletek, mert hiszem, hogy ez a célja ennek a blognak.
Mindenek előtt szeretnék bemutatkozni és elmondani, hogy ki is vagyok valójában. A nevem Bicskey Zsolt és 1982. augusztus 12.-én (csütörtök 12. és nem péntek 13. hála édesanyámnak, erről is mesélek majd :) ) 16:15kor jöttem világra és rettentesen üvöltötte, hogy tegyenek vissza, mert ott jobb volt. Nem tettek, ezért most itt vagyok. Mondjuk elég érdekesen nézne ki szegény 163 centis édesanyám egy 186 cm 82kg "bébivel" a hasában.
Nagyon sok és kalandos dolgon mentem keresztül és hiszem, hogy sok ember a tizedét sem tapasztalja meg annak, amit én átéltem az elmúlt 26 év alatt. Nagyon sok mindenre büszke vagyok és nagyon sok mindenre nem. Sok dolgot el akarok mondani, de ez nem egy életrajzi regény, hanem egy izgalmas blog és inkább elmondom a lényeget magamról.
Egy hihetetlenül racionális gondolkodású, betonfejű ember vagyok, akinek nagyon sziklaszilárd meggyőződése van az életről és nagyon szeret értelmes vitákat folytatni, értelmes emberekről (miért tértem át egyes szám harmadik személyre, mint Tarzan?!).
Informatikus lévén struktúra és logika éhségem van és mindig mindenre választ keresek és nem nyugszom, amíg valaki nem tud nekem logikus magyarázatot adni a kérdésemre. Általában inkább én szoktam meggyőzni az embereket az én véleményemről, mert olynan határozottan tudom előadni. Ez akár arrogancia is lehetne, de ha megismersz rájössz, hogy nem az és valójában csak az igazságot keresem.
Világ életemben szerettem beszélgetni emberekkel és kikérni a véleményüket gondolatokról, teóriákról, állításokról, mint például politika, vallás, UFO, filozófiák, stb. Az a jó téma, amiról akár napokig el lehet beszélgetni.
Az egyik ilyen kedvencem a vallás, amit közvetetten 10-12 éves korom óta foglalkoztatott. Családi háttér információ, hogy édesanyám ateista, édesapám a Pannonhalmai Bencés Apátságon végzett ateista (hát nem vicces ez az ambivalencia), aki amúgy papnak készült. Apai nagyszülők megrögzött katolikusok. Anyai szülőknél a papa (Isten nyugosztalja szegénykét, meghalt 52 évesen 22 évvel ezelőtt) szombatista volt, tehát hitt Krisztusban és a feltámadásban. Nagymami, nos őt még nem tudom, de majd beszélgetek vele.
Egy ilyen háttérrel én elég sok mindenen mentem át az önistenítésnél kezdve (ja, nálam korán indult a megalománia még éppen, hogy csak megkezdődött a valós gondolkodásom és máris rájöttem, hogy Isten vagyok) elindult és lett belőle Biblia tanulmány (pfujj, mekkora hülyeség, ez egy mese - mondtam) Korán, Tóra, (érdekes, de biblikus) aztán agykontroll (wowww, mondtam én hogy Isten vagyok - gondoltam a tanfolyam után) és Budhizmus vagy 2-3 évig (ez aztán a jó esti beszélgető téma, elég jópofa, hogy el lehessen vitázni).
Aztán az lett az eredménye, hogy 2006 augusztusában kaptam egy 3,5 órás hangfelvételt, ami racionális elveken, tényekkel bizonyítva, logikusan érvelve bebizonyítja, hogy Isten létezik. Ezzel mén nem is lett volna semmi baj, mert ezt mindig is tudtam, hogy Ő létezik, csak nem szerettem így hívni, mert minek neki nevet adni, nem?! Az biztos, hogy ezt a világot egy jó és egy rossz erő tartja egybe, ez evidens. Hogy azt Istennek és Sátánnak hívjuk az hülyeség és fölösleges. Felőlem hívhatnánk Lajoskának meg Bélusnak is.
Szóval ezzel még nem lett volna gond, hogy erről vitázik az emberünk, de jól felidegesített, mert azt bizonygatta, hogy a Biblia Istene létezik és, hogy az a könyv az elejétől a végéig igaz, úgy ahogy az le van írva, azt Isten írta. Pffff, annyira ideges voltam, hogy nem tudok vele beszélni, mert vitatkozni akartam, kérdezni, több bizonyítékot.
Az idegesített fel a legjobban, hogy éreztem, hogy valami nem stimmel, valaki itt téved, vagy ő vagy én. Olyasmi érzés volt, mint amikor kritikát kapsz és igaz. Szóval meghallgattam még vagy ötször a következő napokban. Ez 2006 karácsonya volt és év elejéig jópárszor végighallgattam.
Aztán kezdtem belátni, hogy ez logikus és elkezdtem hallgatni más anyagokat is tőle, mert ugyanazokon a dolgokon ment át, mint én az életében, ugyanolyan logika éhes, mint én. Egyezési pontok voltak:
- Karate
- Budhizmus
- Agykontroll
- Logika és racionalitás
- Életfelfogás
- Mindketten vállalkozó vagyunk
Ami nagyon megtetszett, hogy fellibbentet egy fátylat, hogy a Bibliai hit az nem az, amit a nagyszülőknél láttam, hanem egy modern a hétköznapokban is alkalmazható, logikus user’s giude, ami kell, ha élni akarsz. Persze nem fogadtam el, mert ez volt az első, amit megtagadtam még kb. 12 évvel ezelőtt, hogy ez baromság.
Hozzávetőlegesen 100-150 órát hallgattam az anyagokból és kezdtem nagyon pánikba esni és megtörni. Majd 2007 áprilisában egy kurva szar napon, amikor minden rossz volt, sorra jöttek a rossz telefonok, veszítettem üzletet, veszítettem pénzt, összevesztem emberekkel körülöttem, akkor nagyon kibuktam és elindultam a Tettyére (gyönyörű hely itt Pécsett), hogy most ki kell szellőztetni a fejem.
Amíg sétáltam felfelé többször elsírtam magam, mert nem értettem, hogy miért van ez a rakás szar körülöttem, miért van az, hogy ilyenek az emberek és ilyen a világ és semmi sem sikerül és semminek sincs értelme. Érdekes volt, mert az egyetlen értelmes dolog, ami eszembe jutott az a Sanyi (ő a fent említett úr) gondolatai voltak.
Felmentem és leültem a kilátóhoz. Szerencsére egyedül voltam, mert mégsem ülhet könnyes szemmel, megtörve a hegyen egy meglett féri ember. Ahogy ott ültem azt mondtam, hogy: „Najóvan öreg, akkor most beszéljünk. Ne játssz tovább velem, mert ez már rohadtul nem tetszik. Mondd meg, hogy akkor most vagy, vagy nem vagy!!!”
Olyan érzés kavargott bennem, mintha egy erdőben állnék és nézném, hogy hmmmm, ez egy fa, ez is fa, az ott egy mókus, ez itt az avar, ezek recsegő ágak, ez pont úgy néz ki mint egy erdő, de basszameg, ezt nem lehet erdő, mert én tudom, hogy itt nincs erdő! És ekkor rájöttem, hogy van.
Egyik pillanatról a másikra egy olyan sziklaszilárd meggyőződés fogott el, hogy van Isten és, hogy szeret, amit nem tudok leírni. Nem volt semmi fanfár, nem volt dörgedelmes égi hang, nem jött le Jézus fényes ruhában, hogy: „Hello!”. Csak tudtam, hogy van és kész. Sokkal biztosabb voltam abban az igenben, mint hogy most blogbejegyzést írok.
Rosszkedv szevasz! Felugrottam és nem akartam hinni a gondolataimnak. Boldog voltam! 10 éves korom óta vártam ezt a pillanatot. El tudjátok képzelni, hogy milyen érzés? Mintha 15 évet kellett volna várnom a hőn áhított színváltós machboxra, csak még annál is jobb :)
Felmentem a hegyre, mint egy megtört, eltiport ember és lejöttem, mint keresztény ember, akiért meghalt Isten egyszülött fia, hogy örök élete legyen. Ámulatos volt. Több dolgot megértettem az életről azalatt a 30 perc alatt, amíg lejöttem a hegyről, mint előtte a sok-sok év kutatás, olvasás és beszélgetés alatt.
Azt hiszem ez a legrövidebb bemutatkozás, amit tudtam eszközölni, remélem még velem vagy és remélem, hogy majd több dolgot is megtudsz rólam.
Kommentek