Mottó

Senki sem keresheti úgy Istent, hogy valójában már meg ne találta volna...

Archívum

Kommentek

Google szekció

Hirdetések

8# - Reggeli hivőpukkasztás :)

2008.08.27. 08:00 | Igazságkereső | 4 komment

Címkék: vallás hit személyes kapcsolat meggyőződés

Jóreggelt feleim!

Ma úgy döntöttem, hogy kicsit arcátlanabb üzenetet osztanék meg veletek, mert most ilyen hangulatom van :) ez nem azt jelenti, hogy bárkit is bántani akarok, vagy hogy bal lábbal keltem. Neeeem, nagyon is nem. Igenis jól ébredtem és senkit sem akarok megsérteni, csak van a hitnek egy-két olyan pontja, amit sokan figyelmen kívül hagynak és így szúrják ez a hétköznapjaikat. Tehát, akkor a fekete leves:

Róm 10:17  Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.

 
Sokáig gondoltam, hogy a hit az első lépés ebben az egész keresztény cuccban és egy bizonyos szempontból igen. Abban az értelemben, hogy a legelején egyszer egy pillanatra hinni kell Jézusban, de ez inkább egy döntés, mint hit. Persze, persze valójában hit, de mivel ilyen rövid időre is elég ezért inkább döntésnek hívnám, mint például, hogy itt most jobbra vagy balra kanyarodjak. 

Itt a római levélben elég egyértelműen leírja Pál, hogy a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által, ami számomra egy úgymond többlépcsős hitet jelent. Meghallom az evangéliumot és hozok egy döntést, de az igazán nagy, valós hit akkor alakul ki bennem, amikor be vagyok töltekezve a Szent Szellemmel és hagyom, hogy építsen belülről és hagyom, hogy Ő általa értsem meg az igét. 

Nem ismerhetem meg addig az Urat, amíg nem tanulok róla. Elfogadhatom, hogy Ő szeret, meg rendes, meg jó fej, meg türelmes, meg még sok mindent, mert tudom, hogy igaznak kell ezeknek lenniük, hiszen Istenről van szó, tehát neki valami ilyesmi tulajdonságúnak kell lennie, de ez nem az a hit, mint amikor napról napra van vele egy személyes kapcsolatom és úgy tudom ismerni, mint a saját apám. 

Csak gondoljuk végig, hogy milyen kicsin múlik az életünk minősége. Ott van bennünk a Szent Szellem, ami nem egy izé, amit nem tudsz hova rakni és csak úgy ott ül és malmozik, hanem, AKI benned van az Isten maga. Benned van Isten, az a mindenható Isten, aki egyetlen hatalmas szavával teremette a világmindenséget, aki úgy néz rád, mint fiára és apunak szólíthatod Őt! 

Szóval két választásod van: nem fogadod el és éled tovább az életed, mint amikor még nem voltál megmentve és próbálod megoldani magad a problémáidat, uralni a körülményeidet, megoldani a napi pénzügyeidet és sprintelsz a mókuskerékben. Akár még templomba is járhatsz és élhetsz egy nagyon ”szép” vallásos életet, amikor hatalmas áhítattal járkálsz fel alá és esetleg még az utcán is így sétálsz, hogy mások bizton lássák rólad, hogy mennyire szellemi vagy, de amint hazaérsz és egyedül vagy a problémáiddal ez a vallásosság annyit ér, mint halottnak a beöntés, ha nem társul hozzá valós hit.

A másik megoldás, hogy engedem kialakulni ezt a személyes kapcsolatot. Bekapcsolom a mennyei skypeot, aki a Szent Szellem és általa hozzáfordulok az Úrhoz és csak engedem, hogy munkálkodjon bennem. Egy bizonyos értelemben teljesen mindegy, hogy mit mutatsz kívül (mielőtt felhárodva bezárod, nemsokár jön a magyarázat), csak legyen meg ez a személyes kapcsolatod belül. Legyen egy abszolút pont az életedben, amihez mindent hozzá tudsz mérni, ami örök, ami egységes, ami valós és átható, ami mindenre megoldás. 

Most bátor leszek és azt mondom, hogy egy rabló, gyilkos lehet szellemibb ember, mint egy vasárnapi templomista (tudom, hogy nincs ilyen szó, de most ez illik ide) vallásos társa. Ha nincs meg ez a személyes kapcsolat Istennel, akkor azon kívül, hogy megmenekültél az örök kárhozattól nem sok örömöd lesz az élet gyümölcseiben. Megjegyzem, hogy egy ilyen személyes kapcsolaton keresztül Isten még Hitler és Mussolini fogadott gyerekéből is egy csodás, hiperszellemi embert tudna faragni, csak ennek a kapcsolatnak a milyensége a lényeg.

Zsid 11:6 „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” Tehát a hit nem az, hogy felveszek egy csomó vallásos szokást, megcsinálom, amit a törvény mond (az az Ószövettsége volt, ennek 2000!!) és jó farizeus leszek, hanem, hogy a Szent Szellem által nyertem egy kapcsolatot az Urhoz és ezt használom. Van egy vörös telefonunk, amin egyetlen számot lehet hívni és mindig van valaki a vonal másik végén és mindig meghallgatja, amit mondunk és szól hozzánk, akkor ne akarjunk már postagalambot használni, vagy még rosszabb kimenni a világba és keresni, hogy vajon hol ez a telefon. Ott van benned, csak vedd föl!!!

Hogy miért is mondtam, hogy egy bizonyos értelemben mindegy, hogy mit mutatsz kívülről? Mert nem egyik napról a másikra igazulunk meg. A Pálfordulásnak is az lett a vége, hogy évekig egyedül (inkább csak emberek nélkül) volt és alázattal tanult Istentől a Szellem által. Tehát Isten nem akarja, hogy rossz legyél, hogy bűnöket kövess el, hanem formál téged, ha engeded, csak engedd!  Ezért mondtam, hogy mindegy mi van kívül egy darabig, aztán már úgyse leszel képes másképp járni és mást mutatni csak azt, ami benned van, ami Isten munkája, ami csodás és dicsőséges.

 

Remélem ez eléggé arcul csapott és elment az életkedved :) najó, persze ez csak vicc, de nagyon nem szeretem a kamuhitet, amikor klisékkel dobálóznak keresztények és nyomatják ezt a rohadt munkaprogramot, amit ők kitaláltak és sanyargatják önmagukat és próbálnak világi kapcsolatot teremteni egy szellemi lénnyel.

A végére, hogy megnyugodjon a lelked itt van egy-két idézet, amik nagyon sokat adtak nekem az elmúlt pár napban (Csia Lajos újszövetségi fordítása): 

Zsidó 10:39 „Mi azonban nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy megtarthassuk a lelkünket.” 

Zsidó 11:40 - 12:3 „Az Isten felőlünk valami hatalmasabbat szemelt ki, hogy azok nálunk nélkül bevégzettségre ne jussanak. Ha pedig így van, mivel a tanúknak fellege vesz bennünket körül, vessünk félre minden terhet és a behálózó vétket, és fussuk meg mi is kitartással az előttünk levő küzdőteret, miközben odatekintünk a hitnek elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra. Aki állhatatosan, a szégyent megvetve az elébe helyezett öröm helyébe keresztet tűrt, majd az Isten trónjának jobbján leült. Vegyétek fontolóra, hogy ő, aki vétkezőkkel akkora ellentmondásba került, kitartó maradt, hogy a ti lelketek se ernyedjen el, és a küzdelembe bele ne fáradjon.” 

Zsidó 12:6-8Mert az Úr megneveli, akit szeret s megostoroz mindenkit, akit fiának fogad. Ha a fenyítésben állhatatosak maradtok, az Isten mint fiakkal bánik veletek, mert melyik fiú az, akit Atyja meg nem fenyít? Ha nevelés nélkül maradtok, melyben mindenkinek része van, akkor fattyak vagytok, nem fiak.

További szép napot ;)

7# - Isten valóban egy kicsinyes, szadista őrült 2?

2008.08.25. 08:33 | Igazságkereső | 37 komment

Címkék: isten szabad akarat kicsinyes bizonyítás

Szervusztok feleim! 

A múltkori bejegyzés alkalmával megemlítettem egy olyan kérdést, amit azok szeretnek kérdezni Istennel kapcsolatban, akiket nem érdekel a válasz, csak kötekedni akarnak és megígértem, hogy el fogom mondani, hogy mit vágott rá csuklóból egy kedves hívő tesó: Edina. 

A kérdés így szólt: „Isten tud-e olyan nehéz követ teremteni, hogy Ő sem bírja felemelni?” 

Nos, a válasz igen és úgy hívják, hogy szabad akarat. Csak gondoljuk végig, hogy kiszúrt magával, amikor ezt nekünk adta. Neki egyetlen célja van az életben, hogy megtaláljuk Őt és elfogadjuk a szeretetét, majd viszont tudjuk szeretni. Erre pedig úgy kell rávezetnie minket, hogy nem befolyásolja a szabad akaratunkat, nem szól bele a döntéseinkbe, nem avatkozik bele közvetlenül az életünkben. Szép kis feladatot talált ki magának, még jó, hogy nekünk nem ad ilyeneket :) 

Akkor most azért nézzük meg, hogy mi a szabad akarat és miért ilyen ámulatos, tényleg érdemes eljátszani a gondolattal unalmas perceidben ahelyett, hogy bekapcsolod a TV-t és megnézel valami agymosó show-t intelligens mosóporral (ja, basszus más egy mosópor is okosabb az embernél néha). 

Szabad akarat definíciója (liberum arbitrium):
Egy személynek megvan rá a lehetősége, hogy egy adott helyzetben szabadon választhat két vagy több különböző alternatíva közül. 

Isten még az idők kezdetén úgy döntött, hogy ad nekünk egy ilyen képességet, hogy mi döntsünk lehetőségek közül. Ennek a csodás ajándéknak meg egy asszonynak köszönhetően nem vagyunk ma a Paradicsomban :) Persze ez csak vicc, a pontos sztorit esetleg majd később… 

(Nagyon rossz vicc, de muszáj elmondanom és előre elnézést kérek, remélem senki sem fog ezen megsértődni:
Helyszín a Paradicsom, srácok lebuktak, hogy elég rossz fát tettek a tűzre és ettek a jónak és rossznak tudásának a fájáról és Éva meg az Úr között folyik a beszélgetés.Úr: Gyermekem vétkeztél, ezért most a véreddel kell fizetned!!!
Éva: Rendben Isten, de nem lehetne havi törlesztésben?) 

Szóval ott tartottunk, hogy Isten adta ezt az ajándékot, amiben igaza volt, ez így fair, ha nem lenne, akkor robotok lennénk, akik gondolkodás nélkül végrehajtják a parancsokat és nem emberek. Ezáltal megvan a hatalmunk dönteni élethelyzetekben, amibe még Isten se szólhat bele. 

A fő témánk ugye az, hogy Isten valóban egy kicsinyes, szadista őrült-e, mert ennyi szenvedés van a világban és a válasz nagyon egyszerű. Nem, nem az! De nem tud mit tenni, mert az ember szabad akaratából dönt, hogy most odamegy-e a másik emberi lényhez és azt mondja neki, hogy ide a pénzed köcsög és utána szájbalövi egy 9mm-essel. Mit kéne tennie ilyenkor az Úrnak? Leugrani és mocskosul felképelni a gyereket? Vagy arrébb pöckölni a golyót? 

Sajnos ilyenkor egyetlen dolgot tud tenni, hogy sír a bűnösért és úgy alakítja az egész életétét, a körülményeit - akár 90 évet -, hogy ez a bűnös megtérjen hozzá és megvallja bűneit, elfogadja, hogy Krisztus már kifizette érte a váltságot és ezáltal örök élete legyen az örökkévalóságban (erre érdemes odafigyelni, mert ez elég hosszúnak hangzik). 

Na, rágcsáljuk még ezt a nehéz követ, csak bele ne törjön a fogunk.  Szóval a szabad akarat nem jelenti azt, hogy bármit megtehetünk, amihez kedvünk van: például senki sem dönthet úgy, hogy felugrik a Holdra majd vissza. Ez csupán választási lehetőség különböző opciók közül, amit az élettapasztalatunknak, társadalmi helyzetünk, szocializáltságunknak és józan ítélőképességünk függvényében hozunk meg. 

Ezáltal Isten célja, miszerint Őt kéne megtalálnunk elég nehézkes lesz, mert nem állhat eléd és megkérdezi: „Hello, mi újság, hogy vagy? Te mondd, hiszel bennem?” Így nem sok választási lehetőségünk lenne. Persze tudom, hogy lenne olyan, aki akkora ateista, hogy még ilyenkor is a tavaly megivott kisüsti utóhatásaira gondolna, de az már más kérdés. 

Szóval csak gondoljuk végig, hogy mit csinálnák, ha ránk hárulna egy ilyen feladat, hogy adjuk tudtára valakinek, hogy vagyunk anélkül, hogy csípőre vágott kézzel odaterpeszkedünk, hogy szia! Én megpróbálnék mondjuk írni egy levelet, amiben bemutatkozom (Biblia), vagy üzennék valakivel magamról (próféták, pásztorok) esetleg, úgy alakítanám az életének a körülményeit más emberek életének körülményeinek alakítása által (remélem velem vagy még), hogy rájöjjön, hogy én létezem. 

Hoppá ez egész jól megy, lehet hogy jelentkezem Istennek egy másik világba :) szóval én ilyesmire gondolok a csökött emberi képességeimmel (mármint hozzá képes az) és szerintem ez működne. Akkor gondoljuk csak végig, hogy egy mindenható Isten vajon mennyire bonyolult komplex rendszert tudott kitalálni emberek életére azalatt az idő alatt, amíg nem is volt még idő és sehol sem voltak még az emberek. Szóval ez elég jó kis rendszer, nekem legalábbis tetszik, annak ellenére, hogy nem látom át. 

Persze megint jöhet a kérdés, hogy mi van azokkal, akik olyan körülmények között élnek, hogy éheznek, vagy HIV fertőzötten születik minden 5. gyerek, mi van, amikor egy család kap ”ajándékba” egy szellemi és testi fogyatékos gyermeket. Nézd, erre nem tudok válaszolni, csak utalni egy korább megjegyzésemre, hogy nem vagyok képes felfogni azt a tökéletes rendszert, amit Isten teremtett, de tudom, hogy szeretetből csinálja (mert Ő maga a szeretet) és tudom, hogy ez így jó, ahogy van. 

Lehet, hogy egy ember azért fog megtérni, mert nem tudja másképp feldolgozni, hogy sérült gyereke született és olyan erős hite lesz, hogy amíg él, több ezer ember fog megtérni és a mennyországba jutni ezáltal. Nem tudhatod előre. Senki sem tudhatja, csak a rendszer alkotója. 

És végül, amin még érdemes járatni az agyad az az a kombináció, hogy szabad akarat és eleve elrendeltség tana. Na ez nekem mindig leveri a tűt a lemezjátszóról. Egész sokáig tudok rajta elmélkedni, de jó összetett téma. Minden egyes embernek eleve el van rendelve már a születése előtt, hogy mi lesz vele, hiszen Isten teremtette és Ő tud mindent, vagyis tudja a jövőt is. Viszont ott van a szabad akarat, amivel én rendelkezem én döntök az életem fölött és ennek ellenére tudja Isten a végkimenetelt. 

Pfffffff, na ez nagyon jó kis filozófiai alap és nagyon szívesen olvasnék egy-két kommentet. Tudom nagyon jól, hogy mikkel fognak jönni a kétkedőktől, mert én is végigmentem ezeken a stádiumokon az elmúlt nagyon sok évben. Ami engem rohadtul Idegesített és ezért tartottam egy kicsinyes, szadista őrültnek Istent, hogy akkor valakit direkt arra teremt meg, hogy elkárhozzon? Valakit direkt azért hoz erre világra, hogy végig szenvedjen 70 évet a Földön, majd az örökkévalósságig (hűde hosszú lesz az) a pokolban kelljen szenvednie és olyan kínokat kiállnia, amit ember nem tud elviselni, de mégis el kell mert a halottnál halottabb már nem lehet? (23 perc a pokolban elég sokkoló, de érdemes megnézni) 

Amire jutottam ezzel kapcsolatban az elmúlt időkben, hogy ez így ebben a formában nem igaz. Isten embereket teremt,akik mind különbözőek vagyunk és mindannyian saját magunk döntünk, hogy akarunk-e Krisztusban hinni, vagy sem. Azt megígérte, hogy minden egyes embernek az élete során tudtára fogja adni valamilyen módon, hogy létezik és fel fogja tenni egyértelműen a kérdés - amire az ember a saját szabad akarata által fog válaszolni -, hogy hiszel-e benne és, hogy elfogadod-e Jézust a megváltódnak. 

Ezt tudom ehhez hozzátenni és én ebben hiszek, mert tudom, hogy Ő igazságos és úgy szeret engem, hogy az egy szülött fiát adta értem, amikor még bűnös voltam és ő megfizette a bűnömért a zsoldot és megváltott, amit én elfogadtam és ezáltal, csak is ezáltal a döntés által a mennyországba fogok kerülni. Ez ámulatos és nagyon sajnálom, hogy nem ismerjük egymást régebb óta, mert akkor elhinnéd, hogy mennyire nevetségesen hangzik az én számból ez. 

Ha nem vagy hívő, akkor csak arra kérlek, hogy gondolkodj el ezen az egészen és szedd elő a szívedből ezeket a gondolatokat néha és elmélkedj rajtuk alázattal, ami nem azt jelenti, hogy hódolj be, nem akar Isten robotokat, hanem csak annyit, hogy ismerd el, hogy lehet, hogy tévedsz, ez az alázat. Aztán, ha egyszer, amikor nem tudsz már több menekülő útvonalat (itt van egy értelmes hanganyag, ami sok kérdésedre választ ad, személyesen Neked), mert érzed, hogy ez talán igaz, akkor hozz egy őszinte döntést a szívedben és mondd el Jézusnak, hogy elfogadod, hogy Őneki volt hatalma kifizetni a bűneidet, mert vannak és ezt Te elfogadod. 

Ennyi az egész, ha ezt a döntést egyszer az életed során meghozod és  akár csak három másodpercig így gondolod a szíved legmélyén, akkor az azt jelenti, hogy megváltott és örök életed lesz, amíg világ a világ és együtt leszünk szeretetben a mennyországban, ami biztos jó hely, már a nevéből is annak tűnik :) 

További szép napot!

 

6# - Az első reggelem Péterrel... :)

2008.08.24. 07:53 | Igazságkereső | 2 komment

Címkék: hit krisztus bizalom bizonyság

Ismét üdvözlet feleim!

Az egyik előző bejegyzésben említettem (http://valasztkeresek.blog.hu/2008/08/22/pentek_reggeli_oromhir) hogy arra keltem fel, hogy egy vers van a fejemben. Ez az ominózus péntek előtt bármilyen furcsa is de egy csütörtök volt. Egész nap és ország szerte! Hát nem ámulatos, hogy mikre nem képes Isten? :))))))

Szóval csütörtökön volt, hogy a reggeli 6:30as ima után az van a fejemben, hogy 1 Péter 2... ez elég sokkoló volt, mert nem sok értelme volt számomra, mert nem igazán szokott nekem csak így bevillani egy vers, de ha már Istennel beszélgettem, gondoltam nem ár ha elolvasom. Nos, ennek a következményeit láthatjátok itt.

1Pét 2:17  Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek.

1Pét 2:18  A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is.

1Pét 2:19  Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén.

1Pét 2:20  Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és [mégis] szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.

1Pét 2:21  Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek:

 

Vallásos megközelítésből ez majdhogy nem egy felhívás, hogy szenvedj, mert ez kedves az Úrnak. Szerintem azonban itt közel sem erről van szó. Inkább azt mondja itt az ige, hogy meg kell alázkodnunk, ami borzasztó nehéz. Meg kell alázkodnunk, ahogy azt Krisztus is tette, amikor szenvedett értünk és megfeszítetett, amivel példát hagyván nékünk megmutatta mi is az az igazi alázat.

 

De miért is olyan nehéz megalázkodni? Mert teljesen mást vár el tőlünk a társadalom. Mindenkinek meg kell mutatni, hogy milyen kemény vagy, mennyire rafinált, agyafúrt, fifikás lény lettél az évek szenvedései alatt és majd TE megmutatod, hogy hogyan kell élni. Nagyon sokáig, közel 25 évig éltem így és működni látszott, de megtört az Úr és bármennyire is viccesen hangozhat, de ez jobb.

 

Eddig se voltam rossz ember sok szempontból és talán segítettem is feleimen, de úgy, hogy megmondtam nekik, hogy miként kell cselekedni és sok ”bölcs” világi tanácsot adtam. Ámde mennyivel csodálatosabb és kedvesebb az Úrnak, ha mindezt nem testből, hanem szellemből teszem, ha mindezt nem mondom, hanem mutatom. Nem kérkedve, hanem Istenről való hitből, meggyőződésből cselekedve még akkor is, ha már a porban fetrengek és semmim sincs és még mindig csak azt mondom, hogy: „Halleluja, dicsőség az Úrnak!”, hát nem lenne ámulatos?!

 

Így hozzá állva a világhoz meg tudom tenni, hogy tisztelem a vezetőmet, uralkodómat, még akkor is, ha ez egy Pinochet, vagy Stalin, mert Isten elmondja, hogy engedelmeskedjek az Úrnak, de nem csak a jónak, hanem a szívtelennek is. És lehet, hogy ebben elsőre úgy tűnik, hogy nincs logika, mert miért kéne behódolnom például egy Istentagadó kommunistának?! Azonban, ha jobban megnézzük; ezzel dicsőítem a legjobban az Urat. Mekkora hatalmas hírnévre tehet szert Isten, ha látják az embertársaim, hogy még a sárban is, üldöztetve, nincstelenül is azt tudom mondani, hogy: „Halleluja, dicsőség az Úrnak!”

 

Ez egyáltalán nem egy vallásos önsanyargatás, amivel ostorozom magam, hogy majd megszán az Úr, ha látja, hogy mennyire szenvedek. Pont ellenkezőleg, ha képes vagyok Istentől eredő szeretettel és alázattal hozzáállni a körülményeimhez, akkor lesz igazán büszke és, akkor fog szólni az angyaloknak és mindenkinek a mennyben és mondja majd: „Nézd, az ott az én fiam!”


Ezt a gondolatot helyezte a szívemre a vers után és nagyon tetszett, főleg azért ,mert nem én írtam :) jójó én írtam, de az Úr diktált és egész jól csinálja, szépen logikusan a megfelelő sebességben, nem siettünk vele. Isteni, ahogy csinálja :))))


Maradjon meg ez a pár gondolat a fejedben és csócsálgassad szabad pillanatidban, mert szerintem nagyon építő. Nekem kitartott reggel 7től egészen délután 6ig, ami nagy szó, mert szerintem sokan úgy vagyunk ezzel, hogy Istentisztelet után még egy kis mosoly, meg örömködés, aztán szevasz áhítatt meg feltöltöttség 30 perc múlva már, ha bevág eléd valami vadparaszt a kocsjával legszívesebben megölnéd. De nem?! :) Hát, ilyenek vagyunk, de ez egész sokáig tartott, mint a drájvettertaft szélben, esőben, stb...

 

Szép napot néktek!

 

 

5# - Akkor most tudomány, vagy vallás?

2008.08.24. 07:35 | Igazságkereső | 60 komment

Címkék: tudomány vallás bizonyíték

Jó reggelt feleim!

(2008.09.10. tegnap utánanéztem a történet személyéhez kötődő valósságnak és nem igaz, ezért elnézést mindenkitől, de ettől függetlenül az eszmefuttatás nagyon tetszik)
Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a
problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki:

 

Prof: Hiszel Istenben?

Diák: Teljes mértékben, uram.

Prof: Jó-e Isten?

Diák: Természetesen.

Prof: Mindenható-e Isten?

Diák: Igen.

Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm?

Diák: (a diák hallgat)

Prof: Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten?

Diák: Igen.

Prof: Jó-e Sátán?

Diák: Nem.

Prof: Honnan származik Sátán?

Diák: Istentől?

Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?

Diák: Igen.

Prof: A bűn mindenhol jelen van, nemde?

Diák: Igen.

Prof: És Isten teremtett mindent. Így van?

Diák: Igen.

Prof: Tehát ki teremtette a bűnt?

Diák: (a diák nem válaszol)

Prof: Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság?

Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?

Diák: Igen, uram.

Prof: Tehát, ki teremtette mindezeket?

Diák: (a diák nem felel)

Prof: A tudomány állítása szerint 5 érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent?

Diák: Nem, uram.

Prof: Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?

Diák: Nem, uram.

Prof: Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?

Diák: Nem, uram, attól tartok nem.

Prof: És mégis hiszel benne?

Diák: Igen.

Prof: A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na, erre mit mondasz, fiam?

Diák: Semmit. Nekem csak a hitem van.

Prof: Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.

Diák: Professzor, létezik-e a hő?

Prof: Igen.

Diák: És létezik-e a hideg?

Prof: Igen.

Diák: Nem, uram. Nem létezik.

(Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.)

Diák: Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet fehér hőnk, kevés hőnk, vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. 458 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia. A hideg nem Az ellentéte a hőnek, uram, hanem a hiánya.

(Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.)

Diák: És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség?

Prof: Igen. Hogyan beszélhetnénk az éjszakáról, ha nem lenne sötétség?

Diák: Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, s azt hívjuk sötétségnek, így van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?

Prof: Tehát, mire akarsz rámutatni mindezzel, fiatalember?

Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.

Prof: Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?

Diák: Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van az élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni. Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket megértette volna. Ha a halált Az élet ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte: csak annak hiánya.

Diák: Most mondja meg nekem, professzor: azt tanítja a diákjainak, hogy majmoktól származnak?

Prof: Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen igen.

Diák: Látta-e már valaha Az evolúciót a saját szemével, uram?

(A professzor mosolyogva megrázza a fejét, kezdi látni, mi lesz a vita kimenetele.)

Diák: Mivel eddig még senki sem látta Az evolúciós-folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy ön a saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor?

(Nagy zajongás támad az osztályban.)

Diák: Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha a professzor agyát?

(Az osztály nevetésben tör ki).

Diák: Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát? Úgy tűnik, senki nem tette. Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak?

(A teremben síri csend. A professzor a diákot nézi, arca

kifürkészhetetlen.)

Prof: Azt hiszem, hit alapján kell elfogadnod, fiam.

Diák: Erről van szó, uram! Ember és Isten között a HIT a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és éltetője.

A diák Albert Einstein volt.

   „A tudomány, vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak.”

                                                                                                           

                                                                       Albert Einstein

 

4# - Isten valóban egy kicsinyes, szadista őrült???

2008.08.23. 07:32 | Igazságkereső | 5 komment

Címkék: isten őrült kicsinyes bizonyítás

Jó reggelt feleim,

Tegnap óta azon gondolkodom, meg ma reggel is ez motoszkált a fejemben, hogy miért kell, hogy rossz dolgok történjenek az életünkben. Ha annyira jófej és igazságos az Isten, akkor miért kell, hogy Darfurban éhezzenek a gyerekek, miért kell az Oroszoknak háborúzni a grúzokkal, miért kell, hogy egy embernek a körülményei teljesen ellehetetlenítsék az életét és látszólag elszakítsák mindentől, ami fontos számára és, ami szükséges? 

Igen ezek nagyon kemény kérdések és nagyon sok féle választ lehet rá adni, de sokuk csak vagdalózás, sok meg teória. Én sem igazán tudom, hogy mi a helyes itt, de mégis vettem a bátorságot és írok most róla egy pár sort. 

Mindenekelőtt leszögezném, hogy tudom, hogy Isten jóságos és törődő és minden a javára van annak, aki az Urat szereti. Tudom, tudom bedobtam az egyik vallásos aduászt, amitől sokaknak elszáll biztos az agyuk, hogy ez mennyire bárgyú. 

Volt egy idő, hogy ezt reflexből mondtam, mert ezt hallottam mindenkitől, de hál’ Isten a gyülekezetünk ( www.bibliaszol.hu ) lelkipásztorai sokszor azt mondják az Isten tiszteleten és a Biblia Iskolában ( KETA ) is ezt tanítják, hogy ne higgyük el egyetlen szavukat sem, hanem nézzünk utána és jussunk egy személyes meggyőződésre és az sem baj, ha az más, csak akkor beszélgessünk el valakivel, hogy vajon miért más. Ezt tettem én is és mára már meggyőződésből mondom. 

Tehát az én személyes meggyőződésem, hogy mindannyian egy hatalmas tervnek vagyunk a részei, aminek az a végcélja, hogy megmeneküljenek lelkek és ne kelljen senkinek sem az örök kárhozatra kerülni. 

Az a baj, hogy ezt a tervet nem tudjuk átlátni és emberi elmével próbáljuk meg értékelni és megmérni a saját mércénk szerint. Szerintem ez pontosan olyan mintha vonalzóval akarnám megmérni a világegyetemet. Mondok egy példát: a saját otthoni pénzügyeidet át tudod látni, ha egyedül vagy és tudod, hogy mikre költesz. Mi van, ha van egy feleséged és közös a kassza és van egy lakáshitel, három életbiztosítás, két államkötvény, lakástakarék pénztár és a két gyereknek az iskolát kell fizetni és mondjuk mind a ketten fix+jutalék rendszerben dolgoztok. Ehhez a családi kasszához is kell legalább egy Excel file, hogy átlássátok. 

És akkor mi van egy országgal? Emberi aggyal egyedül senki sem képes átlátni az ország pénzügyeit, mert lehetetlen. Erre van a sok szakember, akik különböző területeken ezen dolgoznak. Szóval gyakorlatilag egy ország pénzügyeit egyetlen ember sosem tudja átlátni és megérteni egyedül és ez még csak a pénzügy és nem is az egész rendszer, amiben emberek élnek. 

Arra akarok kilukadni, hogy szerintetek mennyi esély van arra, hogy egy ember az Ő korlátos gondolkodásával átlássa annak a tervét, aki mindenható, nem született, hanem mindig is volt, végtelen ( apropó még ez a szó sem fér be a fejünkbe. Mi ez? Nagyon nagyon nagyon sokáig mész és még mindig nincs vége????) és az ő zsenialitásával kitalált egy tervet, ami szerint mozgatja az egész világot és ezt akarjuk megérteni és emberi mércével ítéletet mondani róla, hogy ez rossz?! Szerintem ez nem fair.

Szóval ezt egyedül nem lehet felfogni segítség nélkül csak is segítséggel lehet. Számomra a Biblia ez. Mindazonáltal, még így sem lehet megérteni! Ezért mondom azt, hogy tudom, hogy minden a javamra van, mert szeretem az Urat és ezt most nem az aduász, hanem a fenti tények konklúziója. 

A másik, amit fontosnak tartok megemlíteni, hogy ha szarban vagyunk az nem feltétlen rossz. Nem arra kell törekedni, hogy miként tudunk kimászni saját erőnkből belőle, mint Münchhausen báró, mert úgyse sikerül. Inkább azt kell nézni, hogy mit kaphatok belőle, mit tudok elnyerni és megtapasztalni, tanulni a körülményeimből.  Isten nem azért engedi meg, hogy rossz dolgok történjenek meg veled, mert gonosz és élvezettel szadiz miközben egyedül ül a mennyei trónteremben és csapkodja a térdét a röhögéstől! Azért csinálja, mert szeret és, ha nem is érted meg pillanatnyilag a célját, akkor is vedd tudomásul, hogy célja van az életeddel, egy hatalmas tervnek vagy a része!

Sokat szoktak kérdezni engem mindféle hittel kapcsolatos témában és két fajta embertípus van. Az egyik választ keres, a másik pedig kötekedni akar és nem érdekli a válasz. Ez utóbbival nem akarok beszélgetni, mert fölösleges. Jó jó, persze én meg szeretek vitázni és néha azért felveszem a kesztyűt :) 

Szóval ez utóbbi kategóriának van egy sztenderd kérdése: „Isten tud-e olyan nehéz követ teremteni, amit Ő sem tud felemelni?” Na, erről akarok írni ennek a folytatásában, mert a múltkori kaposvári konferencián Edina csuklóból odavágott nekem erre egy nagyon jó választ, amin sokat gondolkodtam azóta. Addig is sziasztok…

3# - A végső válasz nyomán

2008.08.22. 16:33 | Igazságkereső | 4 komment

Címkék: vallás isten hit bizonyíték bizonyítás apologetika

Szaisztok Feleim,

Megjelentettem egy pár fórumon és blogon az alábbi szöveget és, ha erre érkeztél meg, akkor üdvözöllek és nagyon várom a beszélgetésünket.

Amennyiben csak úgy idetévedtél, akkor mondanám, hogy azért nyílt ez a topic, hogy beszélgessünk arról, hogy mi van, akkor ha létezik Isten, létezhet-e egyáltalán, van-e rá bizonyíték, mit kell tenni, ha nincs Isten és még sok ilyen mélyenszántó gondolat :)

Kedves mindenki aki ezt a fórumot olvassátok. Nem tudom, hogy titeket mióta foglalkoztat a téma és hogy mennyi háttértudást halmoztatok fel mielőtt állást foglaltok, de én elég sokat  ( rövid bemutatkozó: http://valasztkeresek.blog.hu ) és nekem is elég kritikus és kemény véleményem volt a Biblia Istenéről. Kegyetlen, szadista barbár, aki élvezi, hogy kínozza az embereket. Bármi lehet, de tuti nem egy kegyelmes, szerető Isten és még hirdeti is, hogy hagyta kinyírni a fiát, na ezt neeeeeee!

Nagyon sokat kerestem az igazságot és végül megtaláltam, de ehhez alázat kell, ami azt jelenti, hogy be kell ismerni, hogy lehetséges, hogy tévedsz. Nekem ez a három hanganyag segített:
A végső válasz nyomán - Első rész
A végső válasz nyomán - Második rész
A végső válasz nyomán - Harmadik rész
(jobbklikk oszt letölt)

Amennyiben valóban érdekel a válasz az élet valós kérdéseire és logikus, kézzel fogható tényekre van szükséged és nem nesze semmi fogd meg jól vallásos baromságokra, akkor hallgasd meg ezeket és gyere el a blogomra és beszélgessünk. Még csak most kezdődött, de hiszem,  hogy hamarosan nagyra fog nőni az értelmes emberek vitatkozása ott.

További szép napot!

2# - Visszatarthatatlan üzenet

2008.08.22. 10:27 | Igazságkereső | Szólj hozzá!

Címkék: tudomány isten tudás hit szeretet örömhír evangélium erény mértékletesség meggyőződés kiválóság istenfélelem kegyesség önuralom

Sziasztok Feleim,

Mindenek előtt leszögezném, hogy ez a blog nem Biblia elemzésről szól, nekem nem tisztem és nincs meg a tudásom, hogy ilyeneket írjak és nem is ez a fő célja a blognak! Mindazon által vannak pillanatok, amikor érzem, hogy ezek nem a saját gondolataim és ezért érdemes megosztani másokkal, hogy elbeszélgethessük róla.

A mai és a tegnapi nap érdekesen indult. Én minden reggel 6:25 kor kelek, benyomom a kávéfőzőt és, amíg lejön elmondok egy imát. Sokkal jobban indul a nap, ha így kezdem. Tegnap az ima után az tuszakszik be a fejembe, hogy 1 Péter 2. Pfff, na és akkor ezzel most mit kezdjek, he? Kérdeztem. Jóvan’ jóvan’ akkor elolvasom.

Elolvastam és éreztem, hogy valami mély üzenet, de nem sokat mondott. Elolvastam még egyszer és az egyetlen gondolatom az volt, hogy vissza akarok aludni. Harmadik elolvasás után találtam rájöttem, hogy ez jelent valami és leírtam. Nagyon tetszett, hogy mi üzent Isten és élveztem, hogy ez nem az én gondolatom és ilyen még írásban sosem született tőlem.

A mai reggel szisztéma ugyanez. Megint Péterrel kelek. Fel is hívtam a Jocky bartáom, hogy homokos lettem, mert ma reggel is Péterrel keltem :)))))))) Olvasgattam és megszületett egy írás, ami végén azonnal tudtam, hogy ezt közzé kell tennem. Itt fogalmazódott meg bennem, hogy írok egy blogot és ezért vagyok most itt, tehát nem is a tegnapi, hanem a mai üzenettel kezdeném:

2Pét 1:5  … a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt,
2Pét 1:6 
A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet,
2Pét 1:7  A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.
2Pét 1:8  Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.

 
Az embernek alapvető szükséglete a szeretet, de ezzel az a baj, hogy az ember nem képes csak úgy saját magától szeretni. A világ sanyargatásának köszönhetően esélytelen, hogy úgy álljon az embertársaihoz, hogy csak úgy csuklóból szereti őket. 

Az első lépés, hogy el kell fogadni önmagunkat. Azt a bűnös embert, aki napról, napra bűnben él, lusta, trehány, kövér, rossz állása van és a világ számára, a világ mércéje szerint egy elfogadhatatlan semmire kellő. Ezeket az inputokat kapva kell helytállnunk és azt mondani saját erőnkből, hogy nem hiszem el, amit a világ mond és én méltó vagyok, elfogadom és szeretem önmagam. Ez szinte lehetetlen! 

Ellenben, ha rájövök arra, hogy van valaki a világon, aki engem feltétel nélkül szeretet, akkor már egy kicsit könnyebb a helyzet. De, akkor jön a kétkedés, hogy ez vajon igaz-e, hogy miért van így, mit kell érte tennem, stb. Hiába van egy örömhír, nagyon nehéz elfogadni, mert nem ez van bennem, nem ezt diktálja a világ és nem is így néz ki. Ha leülsz a Deák Téren és nézed az embereket reggel hétkor nem nagyon valószínű, hogy azt fogod gondolni, hogy mennyire szeretik egymást és milyen könnyű elhinni, hogy van, aki feltétel nélkül szereti őket. 

Szóval, akkor mégis mi kell, hogy beszálljak ebbe a programba, amikor is én feltétel nélkül el vagyok fogadva és szeretve vagyok, mert első ránézésre itt valamit tenni kell, valamit le kell tenni az asztalra, ahhoz, hogy ez meglegyen, szerintem így működik egy megkeseredett világi gondolkodás. Valójában pedig nem így van! 

Benne van a nevében is, hogy feltétel nélküli szeretet. Nincs apró betűs rész, nincs trükk, nincs csőbehúzás, semmi alantas szándék, csak is az áradó szeretet. Ezzel két dolgot lehet csinálni, nincs semmilyen más megoldás. 

Első verzió, hogy nem fogadom el, mert nem hiszem, nem akarom, nem tartom méltónak magam, nem ezt tanultam, hogy van ilyen, még a feleségem se szeret feltétel nélkül, rossz az állásom, csúnya vagyok, stb. Fel lehet hozni kapásból egy tonnányi érve, hogy miért nem vagyok méltó arra, hogy szeretve legyek. Valójában viszont ezek egyike sem érv, csak kifogás, hogy miért nem akarom, hogy szeressenek. 

A másik megoldás, hogy semmit sem csinálok az ég egy adta világon, csak legalább azt mondom, hogy: „Nekem, nyóc, ha akarsz, akkor szeress!”. Semmi többet nem kell tenni, mint elfogadni. Mivel egyértelmű a világot nézve, hogy semmilyen emberi lény nem képes egy ilyen szeretetre ezért csak is az lehet, hogy Isten szeret engem ennyire. Az az Isten, aki egyetlen szavával megteremtette a világegyetemet, aki Jób szerint az, aki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában. Aki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek. Aki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.  Aki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos. 

Akinek ekkora hatalma van, az ellen nem sok mindent tudok csinálni. Ha egyszer valamit a fejébe vesz, akkor az úgy van és, ha ő azt találta ki még az idők kezdete előtt, hogy ő feltétel nélkül szeretni fog, akkor az úgy lesz, ha elfogadom, ha nem! Ezzel biztosak lehetünk, hogy semmit nem tudunk kezdeni, sehogyan se lehet megváltoztatni. Eleve esélytelen, mert azzal Isten szűnne meg, mert Ő a szeretet. 

Nos, ha megnézzük mi is ír itt 2 Péterben, akkor rájöhetünk, hogy ez egy láncreakciót indít be, ha elfogadom ezt a szeretet. Ugyan visszafelé van írva, de szerintem ezt nem úgy kell értelmezni, mert nekem sokkal több értelmet nyer, ha hátulról összerakjuk, ami le van írva.

Tehát először, mint eddig szemléltettem az első lépés, hogy elfogadom a szeretetet. Azt az agapé szeretetet, amivel csak az Úr képes szeretni és hagyom, hogy átjárjon és csak kimossa belőlem mindazt, amit a világ belém égetett a hosszú évek alatt. Lehet, hogy ez egy lassú és néha fájdalmas folyamat, mert sok mindenre jön rá ilyenkor az ember, de ez egy megállíthatatlan folyamat. Ugyan úgy, ahogy a Tiszában sem tudok megállni a közepén és ellenállni a sodrásnak és megpróbálni megakadályozni, hogy ne folyjék. 

Nálam úgy működött az elején, hogy kicsit megijedtem ettől az égető szeretettől, ami csak úgy felperzsel. Most már látom és meg tudom fogalmazni, hogy úgy éreztem magam, mintha fáznék és lenne előttem egy tűz, amibe van egy olyan érzésem, hogy belerakhatom a kezem. Csak vittem hozzá egyre közelebb és közelebb, csak bíztam a logikus következtetéseimben, amik arra vezette, hogy ez nem fog megégetni és egyszer csak gyorsan beledugtam az egyik újam és kirántottam a kezem. „Huh, ez forró, de nem éget!”

Ugyan bíztam benne, hogy nem fog megégetni, de mégis nehéz volt valóban elhinni, mert ez mégis csak egy tűz, de mivel fáztam ezért tovább próbálkoztam. Lassan rájöttem, hogy ez pontosan olyan tűz, ami a csipkebokrot égette: forró, fényes, izzó, de szelíd, mert Isten van benne, Isten ez a tűz. Ha sokáig próbálkozol, akkor előbb utóbb elhiszed, hogy talán mégsem az a tanítás helyes, amit a világtól kaptál és belerakhatod a kezed. 

Most ott tartok, hogy néha már egész hosszú ideig benne merem hagyni a karom és élvezem, ahogy átjár és eléget mindent bennem, ami nem odavaló, de én nem égek el. Megpróbáltam már azt is, hogy milyen lehet rajta átszaladni teljes testtel. Nem bírom elviselni! Nem bírom, mert még nagyon fáj az a szeretet. Az első konferencián az egyik ima alatt átszaladtam rajta és csak patakokban ömlöttek a könnyeim. Mire kinyitottam a szemem tényleg ott volt egy kis tócsa a földön. 

Hiszem, hogy nincs ember, aki meg tud állni Isten szeretetének tüzében, vagy, ha igen akkor csak földön fekve zokogna egész életében, mert ez a szeretet már nem elviselhető, nem lehet feldolgozni. Hogy lehet az, hogy engem csúnya, kövér, aljas, bunkó, rossz egzisztenciával rendelkező bűnöst annyira szeretet, hogy mielőtt már megszülettem volna, de már bűnös voltam, értem adta az egyetlen igaz fiát, hogy az kínok között, Isteni mivolta ellenére, vérben forogva meghalljon értem a kereszten, hogy nekem örök életem legye. Na, akkor mégis, hogy jövök én ahhoz, hogy ezt a szeretetet ne fogadjam el. Imádlak uram, köszönöm, köszönöm, köszönöm. Mennyire kár, hogy nincs erre nagyobb szó… 

Szóval visszatérve 2 Péterhez, ez az a szeretet, amit el kell fogadnom és, amikor már ezt képes vagyok elfogadni és érzem, hogy Isten az én gyűszű lelkembe hordóval önti a szeretetet, akkor képes vagyok arra, hogy szeressek valaki mást. Mutassak hajlandóságot az atyafiakhoz (görögben philadelphia, vagyis testvéri szeretet) és annyira jó a magyar, mert azt mondja, hogy mutassak hajlandóságot, vagyis csak próbáljam meg, csak tegyem meg az első lépés. 

Csak gondold végig, mi történik egy duzzasztógáttal, ha a közepén keletkezik egy ici-pici luk. Egyszer csak mindent átszakít a víz és az egész dübörögve cafatokra szakad. Valahogy így működik az a gát is, amit magunkban felépítünk és Isten szeretete pedig egy pillanat alatt lerombol. Még az is lehet, hogy nagyon jó mérnök voltál az életedben és úgy megépítetted ezt a gátat, hogy nem szakad át egykönnyen, de nagyúr a víz és az Isten pedig kegyelmes, tehát akkor csak úgy simán átfolyik fölötte, ha már nagyon tele van. 

Amikor már áttört a gát, akkor pedig rá kell jönnünk, hogy Isten mennyire hatalmas, mennyire erős és, hogy nincsenek előtte akadályok és bármit megtehet, tehát jobb félni az Urat. Ebből a gondolatmenetből következik az euszebeia, vagyis istenfélelem, de a magyarban ismét nagyon szép és a kettőnek együtt van igazán szép értelme, mert itt azt írja, hogy kegyesség. 

Miután elfogadtam Isten mindent elégető szeretetét és áttörte a gátam és elkezdtem szeretni, akkor meglesz bennem a kegyesség, ami által kegyes vagyok minden emberhez és félem az Istent, mert mindezt Ő érte el bennem és nem én tettem meg. 

Ezek után nem sok mindent tudok tenni, csak hagyom, hogy ez megtörténjen, vagyis lehet ellenkezni, de nem sok értelme van, szóval ennek lesz az eredménye az örömteli tűrés, amikor csak hátradőlök és nézem, hogy mit művelt Isten, mennyire csodásan átformálta az életem. Ez nem lustaság, hogy nem csinálok semmit, hanem érdemes végignézni ezt az alkotást és dicsőíteni az Urat. 

Ez olyan érzés, mint amikor elmész kirándulni és csak sétálsz és sétálsz és sétálsz egy erdei ösvényen a fák között, miközben meredten nézed a cipődet, hogy hova lépsz és egyszer csak az emelkedő után jön egy vízszintes szakasz és egyik oldalról eltűnnek a fák, ott van egy pad, ahonnan gyönyörű kilátás van az egész tájra, a havas, erdős hegycsúcsokra és látod az ösvényt, ahol feljöttél idáig. Ez nem lustaság, ha leülsz és megpihensz és csak végignézed, hogy hogyan jutottál ide. Ez az örömteli tűrés. 

Ebben a megpihenésben és tűrésben rá kell jönnünk arra, hogy mennyi minden van még előttünk és mekkora hegy Isten és, hogy egy ámulatos, hatalmas tervnek vagyunk a része, amit soha nem fogunk tudni átlátni, amíg itt vagyunk a földön és ez önuralomra tanít, mértékletességre, hogy hogyan álljak mindezek után az élethez. Minden egyes pillanatot arra kell fordítanom, hogy megismerjem azt, aki ezt a csodát nekem okozta, akinek ezt az egészet köszönhetem. 

Így jutok el arra a következtetésre, hogy ami nekem kell az a tudomány, a tudás, hogy meg tudjam tanulni ki is Isten és mire képes még, mi lehet még a háttérben, ha ezek csak az első lépések voltak. Fel kell fognunk, hogy Isten akarata, hogy egy ilyen folyamaton keresztül menjünk és ezen a ponton pedig fejet kell hajtani a tény előtt, hogy ő nem egy pár hónap alatt kiismerhető, elsajátítható tananyag, hanem szeretetből eredő, Istenfélelem által, örömteli tűréssel és önuralommal megközelítendő tudomány, amit megismerni egy élet alatt sem lehet. 

Ez alatt a tanulási folyamat alatt lehet elérni azt az erényt, kiválóságot (görögben araté, a magyarban jó cselekedet), hogy valóban Istennel járjak, vele éljem a napjaim, Ő legyen az az abszolút mérce, ami szerint mérhetem magam és, amit a világ ad az csak egy hamis mérce, ami félrevezet, elpusztít és elhozza a pokol egy darabját a földre és felemészti az életem. 

Azonban, ha mindezt elfogadom, hogy Isten szeret, akkor ez kegyességre nevel, örömteli tűrésre, mértékletességre és szomjúságra, amit csak Isten tanulmányozása tud oltani és így következnek be a cselekedetek általi kiválóságot az életemben. 

Ennek pedig egyetlen végső konklúziója lehet az, hogy jobban hiszek Istenben, mint a körülményeimben, jobban hiszek neki, mint annak, amit a szemem lát, Ő mondja meg, hogy mi a jó és mi a rossz, Ő igazít meg és nem én teszem meg a dolgokat és csak bizalmam van a remélt dolgokban és sziklaszilárd meggyőződésem a nem látható dolgok létéről, ez a hit. 

Ebből az isteni folyamatból lesz egy egészen más hit, mint amivel elkezdődött az út, ebből lesz az a valós hit és nem egy vallásos hozzáállás, hanem ami Zsidó 11:1-ben van leírva, egy olyan hit, amihez nem fér kétség és nem tudja semmi sem megingatni, mert tudom, hogy a világ teremtője az úgy szeret engem, mint senki mást, mert Ő az én apukám. 

Ha ezt az egészet fel tudjuk fogni, akkor pedig alázatosakká válunk, akiben gyönyörködik az Úr és gyarapodunk benne és ő bennünk és gyümölcsöket fogunk hozni. Olyan gyümölcsöket, amik örökre megmaradnak az idők végezetéig, fel lesznek jegyezve és mind egytől egyig Krisztustól valók és az Ő munkájának dicsősége. Ámen! 

(Összegző: Szeretet -> testvéri szeretet/atyafiakhoz való hajlandóság -> kegyesség/ istenfélelem -> mértékletesség/ önuralom -> tudomány/tudás -> erény/kiválósság -> hit)

 

Csak hálás vagyok az Úrnak ezért az üzenetért, mert ezt Ő írta, ha én tettem volna, akkor közel se lett volna ennyi értelem, mondjuk inkább értelmetlen lett volna. Remélem számodra is jelentéssel bírt.

Szép napot és Isten áldjon!

1# - Köszöntő

2008.08.22. 10:06 | Igazságkereső | Szólj hozzá!

Címkék: keresés isten logika sátán érvelés agykontroll bizonyság budhizmus

Sziasztok Feleim,

Gyakorlatilag tényleg lövésem sincs mit keresek én itt, mintha nem is én irányítanám az életem (hehe, na erre majd még visszatérünk). Annyi sokkal hasznosabb dolgot tudnék ma csinálni, tényleg lenne mit és én mégis itt ülök a konyhában és ahelyett, hogy dolgoznék szeretnék megosztani egy-két gondolatot veletek, mert hiszem, hogy ez a célja ennek a blognak.

Mindenek előtt szeretnék bemutatkozni és elmondani, hogy ki is vagyok valójában. A nevem Bicskey Zsolt és 1982. augusztus 12.-én (csütörtök 12. és nem péntek 13. hála édesanyámnak, erről is mesélek majd :) ) 16:15kor jöttem világra és rettentesen üvöltötte, hogy tegyenek vissza, mert ott jobb volt. Nem tettek, ezért most itt vagyok. Mondjuk elég érdekesen nézne ki szegény 163 centis édesanyám egy 186 cm 82kg "bébivel" a hasában.

Nagyon sok és kalandos dolgon mentem keresztül és hiszem, hogy sok ember a tizedét sem tapasztalja meg annak, amit én átéltem az elmúlt 26 év alatt. Nagyon sok mindenre büszke vagyok és nagyon sok mindenre nem. Sok dolgot el akarok mondani, de ez nem egy életrajzi regény, hanem egy izgalmas blog és inkább elmondom a lényeget magamról.

Egy hihetetlenül racionális gondolkodású, betonfejű ember vagyok, akinek nagyon sziklaszilárd meggyőződése van az életről és nagyon szeret értelmes vitákat folytatni, értelmes emberekről (miért tértem át egyes szám harmadik személyre, mint Tarzan?!).

Informatikus lévén struktúra és logika éhségem van és mindig mindenre választ keresek és nem nyugszom, amíg valaki nem tud nekem logikus magyarázatot adni a kérdésemre. Általában inkább én szoktam meggyőzni az embereket az én véleményemről, mert olynan határozottan tudom előadni. Ez akár arrogancia is lehetne, de ha megismersz rájössz, hogy nem az és valójában csak az igazságot keresem.

Világ életemben szerettem beszélgetni emberekkel és kikérni a véleményüket gondolatokról, teóriákról, állításokról, mint például politika, vallás, UFO, filozófiák, stb. Az a jó téma, amiról akár napokig el lehet beszélgetni.

Az egyik ilyen kedvencem a vallás, amit közvetetten 10-12 éves korom óta foglalkoztatott. Családi háttér információ, hogy édesanyám ateista, édesapám a Pannonhalmai Bencés Apátságon végzett ateista (hát nem vicces ez az ambivalencia), aki amúgy papnak készült. Apai nagyszülők megrögzött katolikusok. Anyai szülőknél a papa (Isten nyugosztalja szegénykét, meghalt 52 évesen 22 évvel ezelőtt) szombatista volt, tehát hitt Krisztusban és a feltámadásban. Nagymami, nos őt még nem tudom, de majd beszélgetek vele.

Egy ilyen háttérrel én elég sok mindenen mentem át az önistenítésnél kezdve (ja, nálam korán indult a megalománia még éppen, hogy csak megkezdődött a valós gondolkodásom és máris rájöttem, hogy Isten vagyok) elindult és lett belőle Biblia tanulmány (pfujj, mekkora hülyeség, ez egy mese  - mondtam) Korán, Tóra, (érdekes, de biblikus) aztán agykontroll (wowww, mondtam én hogy Isten vagyok - gondoltam a tanfolyam után) és Budhizmus vagy 2-3 évig (ez aztán a jó esti beszélgető téma, elég jópofa, hogy el lehessen vitázni).

Aztán az lett az eredménye, hogy 2006 augusztusában kaptam egy 3,5 órás hangfelvételt, ami racionális elveken, tényekkel bizonyítva, logikusan érvelve bebizonyítja, hogy Isten létezik. Ezzel mén nem is lett volna semmi baj, mert ezt mindig is tudtam, hogy Ő létezik, csak nem szerettem így hívni, mert minek neki nevet adni, nem?! Az biztos, hogy ezt a világot egy jó és egy rossz erő tartja egybe, ez evidens. Hogy azt Istennek és Sátánnak hívjuk az hülyeség és fölösleges. Felőlem hívhatnánk Lajoskának meg Bélusnak is.

Szóval ezzel még nem lett volna gond, hogy erről vitázik az emberünk, de jól felidegesített, mert azt bizonygatta, hogy a Biblia Istene létezik és, hogy az a könyv az elejétől a végéig igaz, úgy ahogy az le van írva, azt Isten írta. Pffff, annyira ideges voltam, hogy nem tudok vele beszélni, mert vitatkozni akartam, kérdezni, több bizonyítékot.

Az idegesített fel a legjobban, hogy éreztem, hogy valami nem stimmel, valaki itt téved, vagy ő vagy én. Olyasmi érzés volt, mint amikor kritikát kapsz és igaz. Szóval meghallgattam még vagy ötször a következő napokban. Ez 2006 karácsonya volt és év elejéig jópárszor végighallgattam.

Aztán kezdtem belátni, hogy ez logikus és elkezdtem hallgatni más anyagokat is tőle, mert ugyanazokon a dolgokon ment át, mint én az életében, ugyanolyan logika éhes, mint én. Egyezési pontok voltak:

  • Karate
  • Budhizmus
  • Agykontroll
  • Logika és racionalitás
  • Életfelfogás
  • Mindketten vállalkozó vagyunk

Ami nagyon megtetszett, hogy fellibbentet egy fátylat, hogy a Bibliai hit az nem az, amit a nagyszülőknél láttam, hanem egy modern a hétköznapokban is alkalmazható, logikus user’s giude, ami kell, ha élni akarsz. Persze nem fogadtam el, mert ez volt az első, amit megtagadtam még kb. 12 évvel ezelőtt, hogy ez baromság.

Hozzávetőlegesen 100-150 órát hallgattam az anyagokból és kezdtem nagyon pánikba esni és megtörni. Majd 2007 áprilisában egy kurva szar napon, amikor minden rossz volt, sorra jöttek a rossz telefonok, veszítettem üzletet, veszítettem pénzt, összevesztem emberekkel körülöttem, akkor nagyon kibuktam és elindultam a Tettyére (gyönyörű hely itt Pécsett), hogy most ki kell szellőztetni a fejem.

Amíg sétáltam felfelé többször elsírtam magam, mert nem értettem, hogy miért van ez a rakás szar körülöttem, miért van az, hogy ilyenek az emberek és ilyen a világ és semmi sem sikerül és semminek sincs értelme. Érdekes volt, mert az egyetlen értelmes dolog, ami eszembe jutott az a Sanyi (ő a fent említett úr) gondolatai voltak.

Felmentem és leültem a kilátóhoz. Szerencsére egyedül voltam, mert mégsem ülhet könnyes szemmel, megtörve a hegyen egy meglett féri ember. Ahogy ott ültem azt mondtam, hogy: „Najóvan öreg, akkor most beszéljünk. Ne játssz tovább velem, mert ez már rohadtul nem tetszik. Mondd meg, hogy akkor most vagy, vagy nem vagy!!!”

Olyan érzés kavargott bennem, mintha egy erdőben állnék és nézném, hogy hmmmm, ez egy fa, ez is fa, az ott egy mókus, ez itt az avar, ezek recsegő ágak, ez pont úgy néz ki mint egy erdő, de basszameg, ezt nem lehet erdő, mert én tudom, hogy itt nincs erdő! És ekkor rájöttem, hogy van. 

Egyik pillanatról a másikra egy olyan sziklaszilárd meggyőződés fogott el, hogy van Isten és, hogy szeret, amit nem tudok leírni. Nem volt semmi fanfár, nem volt dörgedelmes égi hang, nem jött le Jézus fényes ruhában, hogy: „Hello!”. Csak tudtam, hogy van és kész. Sokkal biztosabb voltam abban az igenben, mint hogy most blogbejegyzést írok. 

Rosszkedv szevasz! Felugrottam és nem akartam hinni a gondolataimnak. Boldog voltam! 10 éves korom óta vártam ezt a pillanatot. El tudjátok képzelni, hogy milyen érzés? Mintha 15 évet kellett volna várnom a hőn áhított színváltós machboxra, csak még annál is jobb :) 

Felmentem a hegyre, mint egy megtört, eltiport ember és lejöttem, mint keresztény ember, akiért meghalt Isten egyszülött fia, hogy örök élete legyen. Ámulatos volt. Több dolgot megértettem az életről azalatt a 30 perc alatt, amíg lejöttem a hegyről, mint előtte a sok-sok év kutatás, olvasás és beszélgetés alatt. 

Azt hiszem ez a legrövidebb bemutatkozás, amit tudtam eszközölni, remélem még velem vagy és remélem, hogy majd több dolgot is megtudsz rólam.