Mottó

Senki sem keresheti úgy Istent, hogy valójában már meg ne találta volna...

Archívum

Kommentek

Google szekció

Hirdetések

6# - Az első reggelem Péterrel... :)

2008.08.24. 07:53 | Igazságkereső | 2 komment

Címkék: hit krisztus bizalom bizonyság

Ismét üdvözlet feleim!

Az egyik előző bejegyzésben említettem (http://valasztkeresek.blog.hu/2008/08/22/pentek_reggeli_oromhir) hogy arra keltem fel, hogy egy vers van a fejemben. Ez az ominózus péntek előtt bármilyen furcsa is de egy csütörtök volt. Egész nap és ország szerte! Hát nem ámulatos, hogy mikre nem képes Isten? :))))))

Szóval csütörtökön volt, hogy a reggeli 6:30as ima után az van a fejemben, hogy 1 Péter 2... ez elég sokkoló volt, mert nem sok értelme volt számomra, mert nem igazán szokott nekem csak így bevillani egy vers, de ha már Istennel beszélgettem, gondoltam nem ár ha elolvasom. Nos, ennek a következményeit láthatjátok itt.

1Pét 2:17  Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek.

1Pét 2:18  A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is.

1Pét 2:19  Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén.

1Pét 2:20  Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és [mégis] szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.

1Pét 2:21  Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek:

 

Vallásos megközelítésből ez majdhogy nem egy felhívás, hogy szenvedj, mert ez kedves az Úrnak. Szerintem azonban itt közel sem erről van szó. Inkább azt mondja itt az ige, hogy meg kell alázkodnunk, ami borzasztó nehéz. Meg kell alázkodnunk, ahogy azt Krisztus is tette, amikor szenvedett értünk és megfeszítetett, amivel példát hagyván nékünk megmutatta mi is az az igazi alázat.

 

De miért is olyan nehéz megalázkodni? Mert teljesen mást vár el tőlünk a társadalom. Mindenkinek meg kell mutatni, hogy milyen kemény vagy, mennyire rafinált, agyafúrt, fifikás lény lettél az évek szenvedései alatt és majd TE megmutatod, hogy hogyan kell élni. Nagyon sokáig, közel 25 évig éltem így és működni látszott, de megtört az Úr és bármennyire is viccesen hangozhat, de ez jobb.

 

Eddig se voltam rossz ember sok szempontból és talán segítettem is feleimen, de úgy, hogy megmondtam nekik, hogy miként kell cselekedni és sok ”bölcs” világi tanácsot adtam. Ámde mennyivel csodálatosabb és kedvesebb az Úrnak, ha mindezt nem testből, hanem szellemből teszem, ha mindezt nem mondom, hanem mutatom. Nem kérkedve, hanem Istenről való hitből, meggyőződésből cselekedve még akkor is, ha már a porban fetrengek és semmim sincs és még mindig csak azt mondom, hogy: „Halleluja, dicsőség az Úrnak!”, hát nem lenne ámulatos?!

 

Így hozzá állva a világhoz meg tudom tenni, hogy tisztelem a vezetőmet, uralkodómat, még akkor is, ha ez egy Pinochet, vagy Stalin, mert Isten elmondja, hogy engedelmeskedjek az Úrnak, de nem csak a jónak, hanem a szívtelennek is. És lehet, hogy ebben elsőre úgy tűnik, hogy nincs logika, mert miért kéne behódolnom például egy Istentagadó kommunistának?! Azonban, ha jobban megnézzük; ezzel dicsőítem a legjobban az Urat. Mekkora hatalmas hírnévre tehet szert Isten, ha látják az embertársaim, hogy még a sárban is, üldöztetve, nincstelenül is azt tudom mondani, hogy: „Halleluja, dicsőség az Úrnak!”

 

Ez egyáltalán nem egy vallásos önsanyargatás, amivel ostorozom magam, hogy majd megszán az Úr, ha látja, hogy mennyire szenvedek. Pont ellenkezőleg, ha képes vagyok Istentől eredő szeretettel és alázattal hozzáállni a körülményeimhez, akkor lesz igazán büszke és, akkor fog szólni az angyaloknak és mindenkinek a mennyben és mondja majd: „Nézd, az ott az én fiam!”


Ezt a gondolatot helyezte a szívemre a vers után és nagyon tetszett, főleg azért ,mert nem én írtam :) jójó én írtam, de az Úr diktált és egész jól csinálja, szépen logikusan a megfelelő sebességben, nem siettünk vele. Isteni, ahogy csinálja :))))


Maradjon meg ez a pár gondolat a fejedben és csócsálgassad szabad pillanatidban, mert szerintem nagyon építő. Nekem kitartott reggel 7től egészen délután 6ig, ami nagy szó, mert szerintem sokan úgy vagyunk ezzel, hogy Istentisztelet után még egy kis mosoly, meg örömködés, aztán szevasz áhítatt meg feltöltöttség 30 perc múlva már, ha bevág eléd valami vadparaszt a kocsjával legszívesebben megölnéd. De nem?! :) Hát, ilyenek vagyunk, de ez egész sokáig tartott, mint a drájvettertaft szélben, esőben, stb...

 

Szép napot néktek!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://valasztkeresek.blog.hu/api/trackback/id/tr30630035

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Németh Tamás 2008.08.26. 15:36:10

Szia felem!

Tulajdon képpen ebben is egyet értünk, ám szerintem egy kis különbséget kell tennünk. Pontosabban, adjuk meg a császárnak ami jár neki, és Istennek ami Neki jár. Én ezt úgy értelmezném, hogy igen, elfogadom a világ felsőbbrendűségét, alá is vetem magam mindennek, ami ezzel jár, de csak addíg, amíg az Isten Törvényeibe nem ütközik. Lehet, hogy te ugyanezt mondtad, csak félreértettelek, de ha nem, akkor szerintem ez így jobban hangzik. Mert pl. nem tudom elképzelni, hogy egy "világi" ember engem megalázzon. Ilyenkor hátfordítás, por lerázás a saruról és gó tovább. Hiszen nem embereknek tartozunk bizonyítással hitünket illetőleg, hanem az Úrnak. Ő pedig mindíg velünk van, tehát nem lehetünk, nem érezhetjük magunkat soha magányosnak, elhagyottnak, számkivetettnek, megalázottnak, mert Ő mindíg segít, felkarol, támogat és megbecsül minket.
Én így érzem.

Üdv.

NT

Igazságkereső · http://valasztkeresek.blog.hu 2008.08.27. 08:16:24

Szia Tamás,

Akkor nem voltam elég pontos, hajszál pontosan úgy értem, ahogy Te is, e fölött nincs vita, addig követem a császárt, amíg nem megy szembe a Bibliával.

A megalázás már más kérdés. Attól függ, hogy mit értünk alatta. Nekem például néha kell, hogy bizonyos értelemben megalázzanak - nem egy domina ágycsatáról van szó :) - mert nagyon sokat kell tanulnom még az alázatról. Nekem már az is megalázás, ha valakinek el kell fogadnom a véleményét :)))) Nagyon borzasztó ember voltam régen, egyetlen egyféle módon tudtam vitázni az emberekkel, alázat nélkül.

A végeredmény viszont az, hogy mégse leszek megalázva, ahogy Te is mondtad, mert ettől olyan sokat kapok és annyira érzem, hogy növekszem és minőségibb életet élek, hogy ezáltal mégis jobb kedvem lesz.

Hehe, ez tuti leveri a lécet egy nem hívőnél, pedig mennyire mély és mennyire valós, na mind1, ezért lesznek itt jó kis eszmecserék!
süti beállítások módosítása